ANTHOLOGIA ANTIJUDAICA - PDF Free Download

A testvéreim férgekké váltak

Vannak, akik megrészegülnek a sugalmazás állapotában, sőt a szent részegséget még bor, sör, netán, bolondgomba mértéktelen élvezésével is fokozzák. Vannak, akik mogorván elvonulnak a világtól, s ha embert látnak a közelben, vicsorognak, mint a veszett kutyák.

ANTHOLOGIA ANTIJUDAICA

Vannak, akik csöndesen megülnek mély révedezésükben, mint a kotló a tojáson, vagy kisgyermek az éjjeliedényen, s megint vannak, akik összerogyásig rohangálnak, bezárt vadként ostromolván a világegyetem szűk rácsait. Ismét vannak, akik átszellemült mosollyal figyelmeznek a Belső Hangra, s eközben szemrebbenés nélkül isszák ki víz helyett a tintatartójukat, s hogyan manifesztálódnak a helmintikus inváziók utcán tülekedő sokaság közepette is úgy lépdelnek, mint gólya a virágos réten.

  • Samárián kellett átmennie.
  • Nemzeti Napló: Ha szólhatnék a Nemzethez…
  • Srímad Bhágavatam 1.
  • Kyst férgektől
  • Bhakti kérdések - fivaworldmotorcyclerally2018.hu
  • Ürülék férgek idejére

Olyanok is vannak, akik a sugallat érzésének szelére ünnepi hangulatba esnek, megborotválkoznak, megfürdenek, meghintik magukat illatszerrel. Vannak, akik méltóságosan telepednek asztaluk mellé, de percenként fölugorva hol a szobában igazítanak meg egy ferdén álló bútort, vagy alkalmatlanul lobogó függönyt, hol az árnyékszékre futnak, így könnyítvén magukon.

a testvéreim férgekké váltak

Olyanokról is hallottunk, akik térdüket rázzák, foggal tépdesik tövig rágott körmüket, orrukba túrnak, vakaróznak. Mások a testvéreim férgekké váltak az istenszag közeledtére fölütik orrukat, mint a vadászkutya, elrohannak a város legtávolibb pontjáról legsürgetőbb dolguk közepette is, és asztalukhoz vágván magukat, vad iramban róják a kinyilatkozás varázsjeleit. Még többet is szólhatnánk erről, de most Gubbubu van soron.

Tudjuk, hogy évezredek óta egy nagy művön, élete egyetlen s legfőbb művén fáradozott. Aztláni tapasztalatait szedte szép rendbe, örök okulásul eljövendő évezredek számára.

Ebben az időben újfent Aztlánban járt, mint Lugal követeinek egyike, hogy dűlőre juttassa az okos király és főpap terveit.

Az aztláni követek ugyanis a földrengés után hazájukba távozván, semmi hírt sem adtak magukról. Lugal s munkatársai türelmesen vártak. Remélték, hogy a fontos terv megbeszélése Aztlánban sem tarthat örökké, bár rengeteg ága-boga volt.

De esztendők múltak esztendőkre, és egy kicsinyke ezüstlap sem érkezett, sőt a hajósok állításai szerint messzi tengereken nem volt látható aztláni gálya.

a testvéreim férgekké váltak

Mintha a hatalmas világbirodalom szó nélkül elsüllyedt volna. Lugal és munkatársai türelmetlenül vártak.

a testvéreim férgekké váltak

Végül elhatározták, hogy ismét követeket küldenek a távoli birodalomba. E követség vezetője újból Gubbubu lett, egyik tagja Titu, a kiváló mérnök, hogy ismertesse a Világtorony tervét, a másik Samas-Lamasszi, a volt erechi kereskedő, ez idő szerint nárigu, hogy a szükséges anyagi feltételekről számot adhassson.

Így járt Gubbubu ismét Aztlánban. De, sajnos, hiába. Aztlán királya udvariasan meghallgatta Gubbubu több mint két kettősóráig tartó csodálatosan fölépített szónoklatát, majd bőséges ötperces válaszában biztosította Szurippak követeit, hogy a Hármas Birodalom főpap-királya iránt mély testvéri érzelmeket táplál, népe fölvirágzásának ügyét a szívén viseli, s nem fukarkodik áldozatok bemutatásában sem.

  1. CION BÖLCSEINEK JEGYZŐKÖNYVEI - PDF Free Download
  2. Széles spektrumú féreggyógyszerek felnőtteknél

De a nagy király tervét nem tartja időszerűnek. Engedje meg tehát a nagy király, a testvéreim férgekké váltak ajánlatát kissé a testvéreim férgekké váltak megfontolja, újabb tájékozódásokat nyerjen, s azután készséggel siet majd ő maga, hogy a birodalmuk között ősidők óta fennálló szoros testvéri kapcsolatokat a Világtorony fölépítésében is gyümölcsöztessék.

Gubbubuékat ellátták minden jóval, ünnepségeket rendeztek tiszteletükre, a lakomákon maga az istenkirály is megjelent, aranyosvörös tiarával a fején.

Az arannyal borított óriási oszlopcsarnokban pedig hemzsegtek a festett arcú, tollas, vörös bőrű előkelőségek. Újra megmutatták Gubbubunak és társainak a főváros arannyal borított templomait, roppant palotáit, zsúfolt könyvtárát, a többszörös falgyűrűvel övezett város szépségeit, majd a kikötőbe kísérvén őket, hajójukat ünnepélyesen elbúcsúztatták.

a testvéreim férgekké váltak

Gubbubu, jelentést téve a király-főpapnak, kénytelen volt beismerni, hogy Aztlán királyának válasza egyfajta tlimtlu, s most már nem lehet mást tenni, mint egyfajta mitlalival fogadni a dolgot. Ő mindenesetre latba veti egész tudását, tapasztalatainak minden kincsét, s ezután is a szurippak-aztláni barátság elmélyítésén fog fáradozni, mert hiszi, hogy fáradozásának gyümölcse Lugal elismerően bólintott. Megajándékozta Gubbubut egy szép sastollal, szíves köszönetet mondott fáradozásaiért s megengedte, hogy ezután a Belit-szeri Íróvesszeje címet és méltóságot viselhesse.

Gubbubu az irigylendő siker után még nagyobb lelkesedéssel vetette magát műve átdolgozásába. Azok közé a Beavatottak közé tartozott, akik nappal kimért rendben tesznek eleget polgári kötelességüknek. Megjelent a királyi tanácsban, a Vének Tanácsában, a templomi áldozatokon, egyszóval minden olyan helyen és alkalomkor, ahol és amikor egy megbízható, bár független gondolkodású, érett, az emberi nem jövőjében, királya uralomra termettségében, polgártársai tisztességében tántoríthatatlanul hivő, némileg óvatos férfiúnak illik megjelennie.

Gubbubu valóban ismerte a helyes mitlali törvényeit. A homokórák emberét megvetette, mérsékelten szánta is.

a testvéreim férgekké váltak

Nem vegyült a tömegbe, noha jólétét, boldogságát szorgalmasan munkálta. Büszke volt utazásaira, készülő művére, de illő, méltóságteljes szerénység illatozott körülötte. Tudásával meg volt elégedve, ámbár nem kérkedett vele. Elismerte Szurippak művelődésének rohamos emelkedését, de figyelmeztetett Aztlán magasabb színvonalára mint élő példaképre. Hangoztatta, hogy az emberi nem jövőjének megalapozásában Szurippaké a döntő szó, de szerényen emlegette erechi származását - mármint a saját származását - is.

Megvetéssel fordult el azoktól, akik Lugal halálos betegségéről, ellene elkövetett varázsmerényletekről, Szurippak várható romlásáról s Erech vagy Eridu gyors bosszújáról suttogtak, de önérzetesen hirdette a három birodalom testvéri, egyenlő jogú együttműködésének s az okos király uralma alatt virágzó szabadságának szükségességét is.

CION BÖLCSEINEK JEGYZŐKÖNYVEI

Egyszóval: a nappal kettősóráiban Gubbubu megbízható, szolgálatkész, méltóságteljes állampolgár volt. Az éjszaka hűvös, csendes kettősóráiban azonban az isteni sugallatok följegyzésének, azaz: nagy műve újabb, most már végleges átdolgozásának szentelte magát.

A város déli kapuja mellett egy szűk sikátorban lakott, magasan, a harmadik emeleten, igen szerény, de ízlésesen berendezett lakásban. Padlóját aztláni szőnyeg borította, falain aztláni fegyverek csüngtek, amelyeket csak a szakértő elecampane a parazitákról vélemények tudott megkülönböztetni a szurippaki mérgezett nyilaktól, az erechi nagy erejű íjaktól, az eridui szögletes pajzsoktól.

Több asztalkán szintén aztláni tárgyak állottak: koponyából készült, arannyal díszített ivóedény, karcsú aranykorsó, citrom nagyságú, aszalt, hosszú hajú, sárga emberfej, egy cserépből való tárgy, amiről nem lehetett tudni, micsoda, s milyen célt szolgál, egy hosszú, széles kovakés, amellyel nyilván emberi szíveket vágtak ki az aztláni áldozatokon, aranyból készült, rémületes álarc, amelynek szemgödreibe Gubbubu valamely nagy madár hosszú, szürke evezőtollait szúrta.

Egy másik asztalon kókusztálban bizonyos aztláni piros eledel kínálkozott. A szakértő megállapíthatta, hogy az aztláni kókuszhéj hajszálra olyan, mint a szurippaki, s a benne levő csemege is igen hasonlít a szurippaki gyümölcspéphez. De éppen ez volt benne a különös. Ugyancsak aztláni ezüstmécsesben vaj pislákolt.

Gubbubu csak ennek a mécsesnek a fényénél tudta fölfogni az isteni sugallatot. Alkonyatkor könnyű estebédet evett: sült húst, hagymát, fokhagymát, kenyeret, datolyát, mirszut, lepényt s egyéb apróságot. Bort ivott hozzá, mert a sör álmosít.